Az élet csak azt kívánja az embertől, amivel már rendelkezik. Világos, hogy tulajdonképpen mindenki ugyanarra törekszik: a tökéletes nyugalomra.
Az idő nem vár.
Az ember hiába vigyáz, hiába zár mindent. Előbb-utóbb minden elkallódik.
Bizony, követelem, mert szeretem, és mert szeretem, jogom van a szeméhez, a mosolyához, a kezéhez, az ajkához, az érintéséhez, a ruhájához, mindenhez, ami őt jelenti…, mert szeretem.
Beszélünk hosszan és szépen – s aztán azt hisszük, hogy tettünk valamit.