Sohase tedd más kezébe a sorsodat. A középpont benned van – nem függhet másoktól sem örömöd, sem bánatod.
Az ember gonosz, és csak akkor híve a jótetteknek, ha mások művelik.
Becsukhatom a szemem, mert tudom, hogy te nyitva tartod, és rád bízhatom az életem.
Boldogságunk nem csekély részben önmagunktól függ, s boldogtalanságunkat többször okozzák önhibáink, mint mások gonoszsága.
A jó nevelő örök tanuló, s azonnal fölismeri, ha nálánál különb tanítványra talál.
Mi is hát az első szerelem, ha nem az a „lelki aktus”, amellyel az ember a szerveiben, képzeletében fölzsongó vágyakat egy élő személyre rávetíti?