A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai.
A szerelemben a nők legtöbbre becsülik a rablót, nem haragszanak a tolvajra, de megvetik a koldust.
Azok az emberek vagyunk, akik sok mindent el tudunk tűrni, de van, amikor minden megtelik, és nem fér bele semmi.
A világot a nők tartják fenn, mi, férfiak történelmi brutalitásunkkal csak összeziláljuk.
Nincs nagyobb bűn, mint másokat vezetni, másoknak parancsolni, másokon uralkodni akarni – ahhoz való tulajdon és talentum nélkül.
Az az asszony aki gyermeket szült, hat hétig nem szabadott a kútból vizet merítsen, mert a víz megférgesedik.
A szeretet olyankor nyújt vigaszt és megnyugvást, amikor arra a leginkább szükség van. Reményt ad, amikor úgy érezzük, már egy szemernyi sincs.
Néha pont azok a dolgok érik meg legjobban, amiket a legnehezebb megtenni.