Nem jó sem öregnek, sem fiatalnak sok időt tölteni a halálra gondolással.
Attól kérj tanácsot, aki a maga ügyeiben is helyesen jár el.
Nekem az kell, hogy nélkülözhetetlen legyek valakinek. Olyan kell, aki felemészti minden szabad időmet, határtalan egómat, segítőkészségemet. Aki az én szenvedélybetegem. Kölcsönös függőségem.
Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.
A szépség rabja nem mer élni, fél, hogy romlik a szépsége.
Az élet megy tovább. Ez jó, nem? A harag lassan elmúlik. A sebek begyógyulnak. De ha hagyod, hogy ez megtörténjen, azzal egy kicsit a lelked is meghal.
Sok sebet hordozok, de hordozok magamban olyan pillanatokat is, melyek soha nem történtek volna meg, ha nem merészkedek túl a határokon.