Sohasem szabadulunk meg a szorongástól, ha úgy véljük: annyiszor ítélnek meg bennünket, ahányszor ránk pillantanak.
Hosszú szárú rózsát bárki küldhet a szerelmének, forró szavakat is sugdoshat a fülébe, de ki az, aki hajlandó a hányást felmosni a szerelme után?
A félelem időnként figyelmeztetés. Olyan, mintha valaki a vállunkra tenné a kezét, és azt mondaná: ne menj tovább.
Az a kozmetikum, amit soha nem használok, az alapozó. Elképzelhetetlen, hogy palacsintatésztával mázoljam be a képem.
Nem tudjuk, hol van a szívünk, csak akkor, ha fáj.
Ha valóban megszeretlek, s te megszeretsz engem: egyikünk sem lesz többé az, aki volt.
A sikeres ember az alatt az idő alatt halad előre, amit mások elpazarolnak.