A magány olyan kert, amelyben elszárad a lélek; az itt termő virágoknak nincs illatuk.
A remény a legvékonyabb szalmaszálba is belekapaszkodik.
Nekem senkim sem maradt. Nem volt velem más – csak én. Mint mindig.
Mindig a tilosra törekszünk, és a megtagadott dolgokat kívánjuk.
A kiejtett szó gyakran olyan, mint az eldobott kő, többet vissza nem fogható, és a repülés irányán már változtatni nem lehet.
Ne királyné légy – hanem Királynő! (…) Találd meg a saját középpontodat. A saját szívedben bízz és önmagad erejében.
A gyönyör a fájdalom szakadékába zuhan, ha nem ismer határt. De határt ismerni nehéz abban, amit jónak hittél.