Az álom előtti pillanatok hasonlítanak a halál képéhez. Elönt a kábulat, és lehetetlen meghatározni, mikor kezd az „ÉN” más formában létezni. Az álmaink a mi második életünk.
Ugyanolyan sok mindent lehet tudni abból, amit az emberek elhallgatnak, mint abból, amit kimondanak.
A hajó megy tovább. Új partok, új kikötők felé. Vár a jövő, várnak a tapasztalatok, örömök és persze a csalódások is. De hová teszed az újat, ha még mindig a régivel bíbelődsz?
A dicséret olyan, mint a cukor: segít lenyelni a keserű pirulákat.
A szokottnál is több törődésre van szükséged.
A túlságos szabadság szolgaságra vezet.