A szabadság azt jelenti, hogy felelősséget vállalunk döntéseinkért, tetteinkért, saját életünkért.
Könnyű hűségesnek lenni – impotensen. A helytállás csak a reális kísértések visszautasításával mérhető.
Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni.
Az ember természetéből adódóan mindig a jó oldalát akarja megosztani másokkal – mert azt akarjuk, hogy szeressenek, elfogadjanak minket.
Minden elmúlik, és helyet ad másnak: leggyötrőbb fájdalmainkat is feloldja az idő.
Az ember akkor öregszik meg, mikor mosolyog azon, amin valaha sírt, és nevet azon, amiért valamikor a fogát csikorgatta.
Aki jót tett, hallgasson. Beszéljen róla az, aki kapta.
Az igazi felismerés mindig belülről jön, nem kényszeríthető rá a másikra. Csak a „belátásból” fakadó tudás az igazi.