Néha azzal veszekszünk a legtöbbet, akit a legjobban szeretünk.


Az ifjúkori romantika megköveteli, hogy radikálisak legyünk.
Boldog, aki másoknak megbocsájt, és az is, aki megbocsájt magának.
Azt hiszed, attól létezel, hogy boldogtalan vagy. Vannak, akik csak a problémáik tükrében léteznek, és kényszeresen, állandóan ezekről beszélnek. (…) Nem állnak meg, hogy átérezzék: itt vagyok.
A bölcs ember mások hibáiból tanul, az ostoba a sajátjából.