Ráleltem egy paradoxonra: ha addig szeretsz, hogy az már fáj, akkor nem marad fájdalom, csak szeretet.
Egy művésznek is az a legnagyobb dicsérete, ha elmerülünk az alkotásában, és megfeledkezünk az alkotóról.
Az erő mindig ott kezdődik, ha valaki ki meri mutatni, ami fáj, és soha nem ott, amikor valaki azt mutatja, hogy milyen rezzenetlen arccal bír ki mindent.
Senki sem annyira őrült, hogy ne találna egy még őrültebbet, aki megérti őt.
A legnagyobb dolgok (…) a csendben történnek velünk.
Az őrület kivétel az egyénben, de szabály a csoportokban.
álmodozókért, akik soha nem adják fel.