A társadalmi élet hazug formái elvadították már bennünk az őszinteséget.
A pallérozott elme számára a halál nem más, mint egy új kaland kezdete.
Az életben szükséges, hogy különbséget tudjunk tenni a Valószínűtlen és a Lehetetlen közt.
Csak azért lehetünk néha boldogok, mert nem általában vagyunk azok.
Csak a mesékben engedhetik meg maguknak a hercegnők azt a luxust, hogy a hercegre várjanak, aki eljön értük a hófehér paripán, és megmenti őket. A való életben saját maguknak kell kirontaniuk a koporsóból és menteni, ami még menthető.
Én – az a szó, amelyet a leghalkabban kell kiejtenünk.