A magányban mindenre szert tehetünk, csak jellemre nem.
Tapasztalatom szerint a szép nők vagy rendkívüli kellemmel vannak megáldva, vagy soha nem látott rosszindulat munkál bennük.
Nem az a boldogabb, akit a szerencse minden kegyével elhalmoz, hanem az, aki semmiben sem szorul rá.
Aki egyszer „úr”-nak született, annak a szívéből ki van véve az az erő, hogy saját magának „ura” lehessen. Az rabja a hajlamainak, az játéka a pillanatnak.
Sajnálom! Én nem önnel foglalkozom, hanem az önről kialakított elképzelésemmel.
Megtiltottam magamnak az emlékezést, és rettegtem a felejtéstől: mintha borotva élén táncolnék.