Mindannyian hibázunk. Méghozzá elég sokszor. A hibák ahhoz szükségesek, hogy ne állapodjunk meg, ne legyen életünk olyan, mint az állóvíz. A hibák tovább löknek, előre késztetnek bennünket.
Akinek a szemében nincs élet, az nem tud mosolyogni sem. Az kényszeredetten széthúzza az ajkait, de mosolyogni nem tud. S ezt lehet látni.
A szívnek több szobája van, mint egy kuplerájnak.
Az ember borzasztóan megjárhatja, ha elárulja az érzelmeit, vagy azt, amit tud.
Utólag mindig okosabb az ember, és soha nem lehet tudni, mások mit vesznek majd észre, amiket mi vakon nem láttunk meg, mert benne éltünk.
Mikor jégeső esik, a fejszét az udvar közepébe kell szúrni, hogy elálljon.