Annak, aki ma hal éhen, mit használ a jövő évi ebédben való reménykedés? A hit a lélek tápláléka, nem a testé.
Felismerni azt, hogy lehetőségeim vannak: az emberi szabadság jele. Dönthetek. Választhatok. Minden rajtam múlik.
Aki mindent kíván, az nem kap semmit.
Bizonyos helyzetekben a megadás az egyetlen helyes megoldás.
Mi is hát az első szerelem, ha nem az a „lelki aktus”, amellyel az ember a szerveiben, képzeletében fölzsongó vágyakat egy élő személyre rávetíti?
Sokat voltam egyedül. Az ember azt hinné, hogy meg lehet azt is szokni, ha az ember sokat van egyedül. De nem. Ezt az egyet nem lehet megszokni soha.
Inkább vagyok a légy feje, mint az oroszlán farka.
Szép dolog a reménység, nemes a küzdés, de a végén úgyis csak a balvégzet dönt.