Sajnos, a dolgok sosem mennek olyan simán, ahogy eltervezzük őket.
Fásultságunkban nem szeretjük, ha egy önzetlen gesztus arra figyelmeztet minket, hogy közösségi lényként is élhetnénk.
A kalandoknak megvan a maguk helye és ideje (…), de sok minden szól a rendszeres étkezés és a fájdalommentes élet mellett.
A fájdalom olyan, mint a részeg vendég: mindig visszajön még egy utolsó összeborulásra.
Jusson eszedbe, hogy mennyivel többet szenvedsz a dühtől és bánattól, melyet bizonyos dolgok okoznak, mint maguktól a kiváltó okoktól.
Sosem aggódom a jövőért. Mindig túl korán eljön.