Az élet olyan, mint a kirakós játék, csak éppen nem tudjuk előre, hogy mi áll majd össze a darabkákból. Néha abban sem vagyunk biztosak, hogy megvan az összes.
Aki egy szeretőhöz köti magát, az eltöri az életet jelentő szárnyát. Azonban aki a szeretőt röptében csókolja, az az örökkévalóság napfelkeltéjében él.
Sem a bölcsek, sem a gazdagok nem segíthetnek azon, aki elmulasztja, hogy saját magán segítsen.
Vissza lehet álmodni mindent, de úgy élni benne, mint akkor, már nem lehet.
Rendszerint nem azért vannak titkaink a barátaink előtt, mert nem bízunk bennük, hanem inkább azért, mert nem bízunk önmagunkban.