A halál a lélek számára ugyanolyan fontos, mint a születés, s ugyanúgy, mint a születés, integráns része az életnek.

Nincs annál nagyobb boldogság, mint amikor két kéz először szorítja meg egymást; amikor az egyik azt kérdezi: szeretsz? S a másik azt feleli: igen, szeretlek.

A boldogság egy totális pillanat, a teljesség pillanata. Ez elérhető néha, de akkor is csak egy pillanat, ráadásul legtöbbször teljesen váratlanul jön. Nem betervezhető, elhatározható.

A szerelem határtalan, nem lehet korlátok közé szorítani.

Az embernek vigyáznia kell az élete folytonosságára, nem lehet felelőtlenül felborogatni a dolgokat.

A szívünk mélyén mindannyian azt hisszük, hogy az ördögöt észre lehet venni, hogy már ránézésre látjuk a gonoszságot, de ez egyszerűen nem így működik.

Néha könnyebb olyan valakit szeretni, akinek vannak megbocsátani való hibái, hogy cserébe ő is megbocsássa a tieidet.

Az anyai szeretet természeténél fogva feltétlen.