A magányra szükségem van, mint a levegőre. Ha sokat vagyok idegenek között s nem vonulhatok vissza otthonomba: – mintha a lelkemet vesztettem volna el!
Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele.
A félelem olyan, mint a tűz; ha uraljuk, főzhetünk vele, de ha nem vigyázunk vele, eléget minket.
A csönd néha olyan baromi hangos.
Nem a rátalálás volt az életcélom, ez csak a szükséges feltétele volt. Most, hogy mellettem van, elkezdődhet végre az életem.
Jóízű, derűs kacagással csakis a mélységesen jó lélek tud nevetni.