Egy embert inkább hallgatásából, semmint beszédéből ismerhetünk meg – vagyis abból, hogy kellő pillanatban hallgatni tud.
Az ember élete két részből áll. Az elsőben reménylünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog élvezetre.
Az asszony csak azt csalja meg, akit szeret, a többit egész egyszerűen faképnél hagyja.
Csak egyszer némultam el. Amikor azt kérdezte tőlem valaki: „Ki vagy te?”
Minden városban van egy „mágikus hely”, egy hely, ahova akkor megyünk el, amikor komolyan akarunk gondolkodni az életről.
A harcos cselekszik (…). A bolond pedig csak reagál a cselekvésre.