Minden relatív, minden viszonylagos, minden csak formaság…
Az emlékezés gyötri meg leginkább a féltékenyeket.
A fájdalom soha nem múlik el teljesen. Az ember valahogy kezeli, él tovább, de a fájdalom mindig ott van.
Nem vagy köteles hasonlítani arra a képre, melyet mások alakítottak ki rólad.
A boldogság titka az, hogy elérhető céljaink legyenek.
De ha mindig minden simán menne, akkor túlságosan is hozzászoknánk. Szükség van néha egy kis zűrzavarra. Különben nem élveznéd igazán, ha jól mennek a dolgok.
Nem kell akarni semmit, csak megengedni, hogy elém jöjjön a lehetőség. (…) Hagyom, hogy kialakuljon valami. Engedem, hogy megmutassa magát.
Mindig azé az utolsó szó, akinek a keze nincs megkötözve.