Választanunk kell aközött, hogy szeressük a nőket, vagy pedig ismerjük őket – nincs középút.
Amikor mindennek vége, akkor nem az ellenfeleink szavára, hanem a barátaink némaságára fogunk emlékezni.
Nem kell akarni semmit, csak megengedni, hogy elém jöjjön a lehetőség. (…) Hagyom, hogy kialakuljon valami. Engedem, hogy megmutassa magát.
A házasságot csak a házasságtörések teszik tűrhetővé.
Egy nő megérzései többet érhetnek, mint egy analitikus gondolkodó következtetései.
Időbe telik (…), mire az ember felnő, és olyannyira éretté válik, hogy igent mondhat, és akkor is szabad marad; igent mondhat, és akkor is egyedi marad, igent mondhat anélkül, hogy szolgává válna.
Semmit sem gyűlölhetünk vagy szerethetünk addig, amíg meg nem értettük.