Álljatok közel egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz, mert a fák sem nőnek egymás árnyékában.
A katonák (…) tudják, hogy bármelyik pillanatban meghalhatnak, és ezért nekik az élet állandó ünnep.
Csúnya zajban élünk. Feszültségben, veszekedésben, indulatokban, csikorgó közönyben és zenétlen, kellemetlen lármában.
A szépség a természet ajándéka: osszátok hát meg egymással, de soha, soha ne használjátok arra, hogy általa uralkodjatok a másik ember felett.
Föl kell vállalnunk a jelen fájdalmat a jövőbeli megelégedettség reményében, ahelyett, hogy a jelen megelégedettséget választanánk, abban a hiszemben, hogy a szenvedés így elkerülhető lesz
Ami érdekes, az mindig egy kicsit hátborzongató.