A kétségbeesés meglepő teljesítményre teszi képessé az embert.
Eljön a perc, amikor az ember felismeri, hogy nincs értelme tovább vándorolni. Akárhova megyünk, magunkat úgyis magunkkal visszük.
Az ember megtartja a nagy ígéreteket, amiket az ágyban és a templomban tett, soha nem felejti el őket. Ha az ember így tesz, egyszerű az élete és világos a jövője.
Az életben maradás vágya és a halálfélelem művészi érzelmek.
Csodálatos, ha a másik magától ért minket, de tudni kell segíteni is azzal, hogy kifejezésre juttatjuk az igényeinket.
Élj a jelenben, emlékezz a múltra, és ne félj a jövőtől, mert nem létezik, és soha nem is fog. Mert mindig csak jelen van.
Senki nem lehet jobban rabszolga, mint akivel elhitetik, hogy szabad.
Haragjában éppúgy reszket az ember, mint félelmében.