Megszoktam, hogy mindig kimondom, amire gondolok. (…) Az udvariasság mások becsapása, csak szép csomagolásban.
Nem akarok több előítéletet!
Két tekintet van: a testé meg a léleké. A testi szem néha feledhet, de a lélek szeme örökké emlékezik.
A megosztott öröm kettős öröm, a megosztott bánat fél bánat.
Ha szeretek valakit, akkor egyszerre ismerem fel benne, akivel teljesen egy vagyok, s aki teljesen más, mint én.
Az okoz igazán örömet, ha kimondhatjuk, ami a szívünkön van, kockázatot vállalunk, és fejest ugrunk az életbe. Nem fog mindenki kedvelni, de te azt kedvelhetsz, akit csak akarsz.
Tragikus sors a mi korunké: szükségünk van egy vallásra, de sehol sem találunk hozzá istent!