Hogy vizet nyújthassunk a szomjazónak, ahhoz nem kell okvetlen aranykehely vagy gyöngyökkel kirakott serleg.

A jelenben nehéz élni, a jövőben értelmetlen, a múltban pedig lehetetlen.

Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és fölborul minden. Vége. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert.

Bizonyos élethelyzetekben muszáj lépni. (…) Dönteni kell, és ha döntöttünk, szilárdan ki kell tartanunk a döntésünk mellett.

Ha már az a sorsom, hogy darabokra szakadjak, akkor legalább annyi örömöt akarok cserében kisajtolni a pillanatból, amennyit csak lehet.

Könnyű jónak lenni olyan szituációban, amelyet élvez az ember, ám amikor utálja, amit tenni kell, sokkal nagyobb kihívást jelent, hogy a legjobb formáját hozza.

Az ember teherbírása olyan, mint a bambuszé, amely sokkal rugalmasabb, és többet bír, mint gondolnánk.