Az élet nagy bölcsessége abban áll, hogy az oltalmunk alá hajtjuk mindazt, ami a rabszolgájává akar tenni minket.
Az egyszerű embereket ostobának tartják, amiért hagyják, hogy fát vágjanak a hátukon. Pedig az egyszerű emberek okosak, csak nem tudják, hogyan legyenek önzők.
Sohasem találtam olyan társat, aki jobb társaság lett volna, mint a magány.
Fontos, ha valakire számítani lehet, de terveket azért ne építsünk ilyesmire.
Az élet – ezt jól megjegyeztem – sosem igazságos, akármit tanítanak az iskolában.
Érdekes, hogy az ember agya tudja azt, amit a szíve nem hajlandó elfogadni.
Intenzív vágyat érzek, hogy visszakerüljek az anyaméhbe – bárkiébe.