A vágyak sohasem mértékletesek annyira, hogy a beteljesüléssel megelégedjenek. Ez csak lépcsőfok szokott lenni a nagytól a legnagyobbhoz.
Senki sem kérheti számon tőlünk, hogy miért nem vagyunk olyanok, mint egy idealizált regényhős vagy egy angyal. De azt igen, hogy miért nem vagyunk önmagunk.
Az élet csakis a szív által létezik, és szív nélkül az agy holt sejtek szánalmas halmaza marad.
A gondolkodó ember szükségét érzi annak, hogy ugyanolyan tisztelettel adózzék minden rajta kívül álló életakaratnak, mint a magáénak.
Ahol csődöt mond az akarat, ott magától nyílik meg az út.
Az embernek eléggé szeretnie kell az életet, amelyet választott, hogy végül a magáénak mondhassa: és én szeretem is.
Nem szeretem a család ideáját. A család egy förtelem, megöli a szabadságot, megöli a kedvet, megöli a vágyakat, a család hazudik neked. Kicsit olyan, mint a kép a televízióban: hazudik neked.