Legfőbb ideje, hogy a nagyanyja arra az unokájára legyen büszke, aki van neki, és nem arra, akit elképzelt magának.

Vannak furcsa barátságok: a két barát szüntelenül marakodik, egész életükben így élnek, de elválni mégsem tudnak.

Élni, szeretni minden percet, minden másodpercet. Nincs hely, nincs idő a szomorúságra, a kétségre, semmire: csak a nagy szeretet van, az élet szeretete.

A csend nem csupán a természet hangja, hanem az ember legbelső szükséglete.

A barát nem más, mint vágyunk beteljesülése. A barátunk az a szántóföld, amelyet szeretettel vetünk be, s amelyből hálát aratunk le. Ő menedék, vagy akár mentőöv. Ő az, akihez fordulhatunk szükség esetén, és nála találunk megnyugvást.

Ne gyümölcseiről ítéld meg a fát, se műveiről az embert; ezek rosszabbak is, jobbak is lehetnek nála.

Azt mondani az embereknek, hogy nincs igazuk, nagyszerű módja az ellenségek szerzésének. Elismerni azt, hogy hibáztál, remek alkalom arra, hogy egy barátság kialakuljon.

Az élet nagy játszmájában azok a legboldogtalanabbak, akik nem vállalják a kockázatot, hogy boldogok legyenek.