Keresnünk kell az igazságot, de újra és újra kétségbe kell vonnunk saját, már-már biztosnak vélt igazságainkat.
Jó is az, ha férfi van a közelben, már azért is, hogy legyen, akire ráförmed az ember.
A magányra szükségem van, mint a levegőre. Ha sokat vagyok idegenek között s nem vonulhatok vissza otthonomba: – mintha a lelkemet vesztettem volna el!
Bókolj, amíg gondolkodsz, hogy mit mondj. Időt nyersz.
A szerelem boldogsága: annak örülni, ami előttünk van; ha csak egy pillantás is az.
Még a bátor emberek is behunyják a szemüket néha, ha félnek látni a valóságot.
Nemsokára búcsút veszünk egymástól, és megígérjük, hogy minél hamarabb találkozunk, de közben meg vagyunk győződve róla, hogy ez az ígéret csak a búcsú percét hivatott megkönnyíteni.