Az ember néha annyira vágyik a változásra, hogy teljesen megfeledkezik a félelméről.
A szomorúság, akár egy mély seb, mely átvágta mindazt, aki egykoron volt.
Nem pára volt ez a szerelem, amelyet a napfény szétoszlat; nem is homokba rajzolt képmás, amelyet elmos az eső. Márványkőbe vésett név volt ez, amely csak a márvánnyal együtt enyészik el.
A mai napon ahova csak lehet, menj gyalog.
Abban a pillanatban, amikor valaki azt mondja, „megpróbálom”, abból már tudhatod is, hogy nem igazán gondolja komolyan.
Az okos ember alkalmazkodik a világhoz, a buta makacsul a világot próbálja magához hajlítani. Ennélfogva a haladás a butáktól függ.
Nem hiszek a szenvedés és a tragédia gyógyító erejében, ezek azért vannak, mert hozzátartoznak az élethez, és nem szabadna büntetésnek tekinteni őket.