Csak annak adok, aki nekem rokonszenves. De nekem nem rokonszenves, akinek adni kell.
A csoda csakis azé, aki hisz benne.
Ellenzem a párbajokat. Ha engem hívna ki valaki, akkor kedvesen és megbocsátóan megfognám a kezét, elvinném egy csendes helyre, és megölném.
Nem is annyira az érintése hiányzott, mint ő maga: egyetlen igaz társa és barátja, a beszélgetéseik, a vitáik, csalhatatlan éleslátása és kitűnő emberismerete, amely olyan sokszor segített már neki.
Mindenki arra vágyik, hogy szeressék. Gyakorlatilag mindent ezért csinálunk.
Vannak furcsa barátságok: a két barát szüntelenül marakodik, egész életükben így élnek, de elválni mégsem tudnak.
Nem minden szó mondható ki, az egyik magunk miatt, a másik kíméletből.