A rabságnak is vannak hétköznapjai, sőt, az igazi rabság csupa szürke hétköznap tulajdonképpen.
Vannak emberek, akikkel élni nem könnyű, de akikről lemondani lehetetlenség.
Mindegyikünk arról álmodozik, mi minden történhet, és meg vagyok róla győződve, hogy senki nem azon tűnődik, amit maga mögött hagyott, hanem azon, amit ezután talál.
Az tesz igazán erőssé, hogy képes vagy ilyen fájdalmat érezni.
Csak vidám szívvel vagyunk képesek gyönyörködni a jóban.