Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Igaz barát olyan, mintha második énünk volna.
A szívbe döfött karó csak megbénít, nem öl meg.
Egy gondolkodó rendszernek nemcsak cselekedetei egyenes következményeivel, hanem azok mellékhatásaival is számolnia kell.
Egy ember van, egyetlenegy, akivel mindvégig együtt élsz: önmagad.
Egyszer eljön a nap, amikor minden szívbe beköltözik a szeretet, és az ember legrettenetesebb ellensége – a magány, amely rosszabb, mint az éhezés – örökre elűzetik a föld színéről.