Az emberi hang sosem ér olyan messzire, mint a lelkiismeret.
Ültess valamit.
Az emberi természet már csak olyan, hogy ha tüzet lát, tüstént odarohan: vagy segíteni, vagy gyönyörködni benne.
Szörnyű az a gondolat, hogy az embernek árnyoldala is van, amely nemcsak apró gyöngeségekből és szépséghibákból áll, hanem valósággal démoni dinamikájú.
A ráncok csak azt jelzik, hol a mosoly helye.
Éltem – és ebbe más is belehalt már.
A hallgatás a megvetés legtökéletesebb megnyilvánulása.
Ha az univerzum közepébe tekintünk, hidegséget látunk ott. Ürességet. Végtére is, az univerzum nem törődik velünk. Az idő sem törődik velünk. Ezért kell nekünk, embereknek törődnünk egymással.