Nem az vagyok én, akit a tükörben látok, hanem aki a tükörbe néz.
Egyetlen ostoba kérdés létezik: az, amit az ember elmulaszt feltenni.
Nem kell mindennek jól végződnie (…). Olvastam valahol, hogy a regényeknek sem kell mindig jól végződniük, az élet se végződik jól.
Előfordul, hogy azt kívánom, bárcsak vissza tudnék menni az időben, és semmissé tudnám tenni a szomorúságot; de úgy érzem, ha ezt tenném, akkor az örömöt is elkergetném.
A gyerek nem tudja, hogy ki ő; csupán azt tudja, hogy mások mit gondolnak róla.
Bölcsességre vall egyetértésben élni olyanokkal, akiket nem tudunk elhagyni.
Annyiszor becsapjuk magunkat, hogy nyugodtan választhatnánk hivatásnak.