Oly csĂșnya a halĂĄl… Ă©s az a rettenetes, hogy a többi ember Ă©lve marad.
Soha nem a pesszimistĂĄk fedezik fel a csillagok titkait, nem Ćk hajĂłznak el a feltĂ©rkĂ©pezetlen vilĂĄgokba, Ă©s nem Ćk nyitnak Ășj tĂĄvlatokat az emberi szellem szĂĄmĂĄra.
Ha az univerzum közepĂ©be tekintĂŒnk, hidegsĂ©get lĂĄtunk ott. ĂressĂ©get. VĂ©gtĂ©re is, az univerzum nem törĆdik velĂŒnk. Az idĆ sem törĆdik velĂŒnk. EzĂ©rt kell nekĂŒnk, embereknek törĆdnĂŒnk egymĂĄssal.
A szerelem boldogsĂĄga: annak örĂŒlni, ami elĆttĂŒnk van; ha csak egy pillantĂĄs is az.
A jåték a kutatås legjobb módja.
KĂ©szĂts origamit!
A megbocsĂĄtĂĄshoz nem kell hĂvĆ embernek lennĂŒnk. Csak jĂł embernek. Ez is sok? Akkor rendes embernek. Aki nem Ćrizgeti magĂĄban az összes rosszat, amit ĂĄtĂ©lt.
A bĂșcsĂșzĂĄs fĂĄjdalma jelentĂ©ktelen a viszontlĂĄtĂĄs örömĂ©hez kĂ©pest.