Saját magunk szőjük sorsunkat, a jót is, a rosszat is, eltéphetetlenül. Az erény és bűn érintése alig-alig hagyja rajta kéznyomát.
A hatalom íze akkor a legjobb, amikor megédesíti egy kis udvariasság.
Soha nem lesz már olyan, mint régen. Más lesz. De ez nem jelenti azt, hogy rosszabb.
Nyerni fogunk rajta, ha élvezeteket áldozunk föl, hogy fájdalmakat kerülhessünk ki.
Én – az a szó, amelyet a leghalkabban kell kiejtenünk.
Az, hogy én ki vagyok, attól függ, hogy te minek akarsz látni engem.
Attól, hogy azt hiszed, hogy nincs baj, még lehet baj.