Az ember becsvágya olyan eszményi közönséget teremt magának, amelyet úgy hívnak: utókor.

Élet-halál kérdésekben a megfelelő pillanat csak egyszer jön el. Egyszer, s aztán mindörökre odavan.
Az emberek a legfontosabb dolgokat mindig a véletlenül elejtett szavaikkal közlik.
Az ember csakis azt oszthatja meg a társával, amivel ő maga rendelkezik. Ha boldog, a boldogságot osztja meg a másik emberrel, ha szomorú, a szomorúságot.
Az élet értelme az élet valamennyi apró eseményében benne van. Jelen van a megteremtett formák és jelenségek végtelenségében.