Üres napok. Ülök a félhomályban.
Elfog a melankólia
és megalkuszom a mulandósággal.
A kudarc nem a vég. A kudarc csak a kezdet.
Az élet rövid, csak a bánat sok; az a legkevesebb, hogy segítsünk egymáson, ha már egyszer itt vagyunk.
Megmérheted tudatlanságodat azon, hogy mennyire hiszel igazságtalanságban és sorscsapásban. Amit a hernyó a világ végének tekint, azt a mester pillangónak nevezi.
Néha már-már azt hiszem, nem érdemes senkivel sem összebarátkozni. Egy idő múlva úgyis elveszítünk mindenkit, és az a fájdalom ezerszer rosszabb, mint az előtte sajgó űr.
Sose akarj többet tudni a kelleténél! (…) Minél kevesebbet tud az ember, annál gondtalanabbul él. A tudás szabaddá tesz – de boldogtalanná is.