Csak egy velünk született tévedés van: azt hinni, azért élünk, hogy boldogok legyünk.
Néha pont azok a dolgok érik meg legjobban, amiket a legnehezebb megtenni.
Húszévesen az akarat uralkodik rajtunk, harmincévesen az ész, negyvenévesen pedig a megfontolás.
A boldogság, éppúgy, mint a szeretet: tünemény. Jön és megy, éppen azokat hagyja cserben, akik csupán vágynak rá, de semmit nem tesznek érte.
Az időhiány valójában a fontossági sorrend hiánya.
Harc az élet, ne tékozold bizalmadat.
Fásultságunkban nem szeretjük, ha egy önzetlen gesztus arra figyelmeztet minket, hogy közösségi lényként is élhetnénk.