Életünk legnagyobb része úgy telik el, hogy rosszul cselekszünk, nagy része úgy, hogy semmit sem csinálunk, szinte egész életünk pedig úgy, hogy mást csinálunk, mint amit kellene.
Mindenki vágyik valamire, miközben talán teljesen más képet mutat a világ felé.
Akiket szeretünk, azoknak majdnem mindig nagyobb hatalma van rajtunk, mint magunknak.
Az egyik rendszer oltárterítője a következő lábtörlője.
Minden csak egy napig tart: a magasztalás éppúgy, mint a magasztalás tárgya.
A normális emberek is nagyon idegesítővé válhatnak, ha idegesítő helyzetbe kerülnek.
Az erőt a nőktől várjuk. Lehetőleg úgy, hogy észre se vegyük. Finoman, okosan, ravaszul, tapintatosan adjatok erőt nekünk – ne sérüljön a gőgünk és a felsőbbrendűség-tudatunk. Így élünk, sajnos.