Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.
Minden jó úszó a vízbe fúl.
Jól vésse az eszébe, amit most mondok magának: aki nem vágyik másra, csak a boldogságra, hiába keresi, soha nem találja.
Az igazság szép dolog, jó dolog, de akinek hatalma van, nem szorul rá.
Nem ítélhetünk meg egy dolgot, ha nem ismerjük.
A megbocsátás luxus, pedig életmódnak kellene lennie.

