Amikor az ember a sorsa beteljesítése felé halad, sokszor kénytelen irányt változtatni.
Téged gyűlöllek leginkább, mivelhogy vonzol, de nem vagy elég erős, hogy egészen magadhoz ragadj.
Ha meghalok, állva temessetek el, mert egész életemben térdepeltem!
Hány boldog pillanatot veszít el az ember, miközben a veszteségeire gondol csupán?
A csókok közt csak az elsőnek és az utolsónak van értéke. A többi hézagpótló.
Mit teszel, ha egy férfin mindenki láthatja, milyen nagy hatással van rá egyetlen csók? Nos, megint megcsókolod.
Átrohanjuk az életünket, boldogságot keresve, kutatva, mintha lenne valami ilyen a Sors könyvében, hogy boldognak kell lennünk.
Amíg vársz a pillanatra: álom és vágy; de amint bekövetkezett, már csupán emlék.