Az álom előtti pillanatok hasonlítanak a halál képéhez. Elönt a kábulat, és lehetetlen meghatározni, mikor kezd az „ÉN” más formában létezni. Az álmaink a mi második életünk.
Aki képes rá, cselekszik, aki nem, az beleköt a cselekvők tetteibe.
Örülök, ha dicsérnek, de attól nem leszek gyorsabb. A dicséret a múltban elért teljesítményre vonatkozik. A jövő az, ami számít.
Valójában az emberiség csak azon a napon születik meg igazán, amikor az egyént a lázadásában tisztelik.
Aki nem fogadja el, hogy a változtatás fájdalommal jár, annál soha nem fog bekövetkezni a fejlődés.
Az is, ami elől el szeretnél futni, és az is, amire vágysz, benned van.