Gyakran mondják, hogy az élet becsét nem az adja, hogy milyen hosszan, hanem hogy milyen módon éltük.
Az egyetlen helyes út: elfogadni az emberekben, ami jó, és türelmesen elviselni, ami rossz.
A csend nagyobb fájdalmat okozhat, mint a legnagyobb lárma.
Gondoljon mindazokra, akikre nem fordít elég figyelmet, mert egy napon, mikor eltűnnek az életéből, túl késő lesz!
Az a fontos, hogy együtt legyünk, hogy ne érezzük magunkat egyedül. Ha elmeséljük egymásnak az életünket, rájövünk, hogy az emberek többsége ugyanazokon a dolgokon megy keresztül.
Talán nem is attól vagyunk azok, akik vagyunk, hogy mit teszünk nap mint nap; ennél sokkal többet számít, hogy mire vagyunk képesek akkor, amikor senki sem számít rá.
Nem lehet olyan álom, amelynek az eléréséhez ne lenne elegendő erőd.