Sajnos, a dolgok sosem mennek olyan simán, ahogy eltervezzük őket.
Az ember életében mindig akadnak olyan emberek, akik, ha akarjuk, ha nem, belopják magukat a szívünkbe.
Egy szakasz, hosszú szakasz az elválás. A viszontlátás: rövid fejezet, töredék csupán.
A szerelem olyan, mintha tüzet raknál egy esős napon. Folyamatosan védelmezni kell, táplálni, gondját viselni, különben elalszik.
Antiszociális vagyok, és csak azért eszem, hogy ne haljak éhen.
Ha szeretlek, meglátom benned azt, akit te is csak ritkán látsz. (…) Ha szeretsz, olyan titkokat tudsz kihozni belőlem, melyekről én magam sem tudtam.
Tragikus sors a mi korunké: szükségünk van egy vallásra, de sehol sem találunk hozzá istent!