A barát nem más, mint vágyunk beteljesülése. A barátunk az a szántóföld, amelyet szeretettel vetünk be, s amelyből hálát aratunk le. Ő menedék, vagy akár mentőöv. Ő az, akihez fordulhatunk szükség esetén, és nála találunk megnyugvást.
Talpnyalókat nyeregbe törni unalmas dolog. Egy gondolkodó embert nem könnyű, viszont annál élvezetesebb.
A halálra és a sötétségbe pillantva az ismeretlentől félünk, semmi mástól.
Az ördög először az elmét téveszti meg, aztán felfalja a szívet.
Én pedig azt mondom, hogy a depresszió nem más, mint a „szív szemének” vaksága – vagyis a szeretet hiánya.
Tulajdonképpen nagyon kellemes gyávának lenni. Annyi terhelő helyzetet ki lehet bírni a gyávasággal! Még sincs jó sora a gyáva embernek. Az önféltés nehéz bilincs.