Kifogytam minden mondanivalómból. Kénytelen voltam megmondani az igazat.
Miért kell félni egy „nem”-től, miért kell bármit is későbbre halasztani, ha a legfontosabb mindenekfölött teljességében élvezni az életet?
Két ember kell az igazság kimondásához: egy, aki mondja, és a másik, aki meghallgatja.
Az ember sose ismeri meg azokat, akiket őrülten imádna.
Természetesen sok hibám van, ha benned kevés a szeretet.
Az álom volt. Ez a valóság. Akik nem tudnak különbséget tenni a kettő között, azokat puhára bélelt falú szobákba helyezik, ahol halk szavú, arcukra fagyott mosolyú ápolónők törődnek velük.