Elhull a virág, eliramlik az élet.
Egy ponton túl (…) már nem az a kérdés, hogyan éljünk jól, hanem az, hogy hogyan haljunk meg jól.
Becsukni vagy kinyitni egy ajtót: nem egy és ugyanaz a mozdulat-e?
Egyetlenegyszer mertem megkérdezni tőle: „Miért szeretsz te engem?”
Azt felelte: „Fogalmam sincs, de egyáltalán nem is érdekel.”
Ne azt kívánd, hogy minden könnyen menjen. Kívánd azt, hogy legyen erőd legyőzni a nehézségeket.
Néha arra gondolok, neked is halnak kellett volna születned. (…) Tökéletesen alkalmas vagy rá: hidegvérű, síkos és ostoba vagy.