Az életben szükséges, hogy különbséget tudjunk tenni a Valószínűtlen és a Lehetetlen közt.
A szerelem idő előtt öreggé tesz, aztán – amikor véget ér az ifjúságunk – újra megfiatalít.
Mindannyian meghalunk. Nem az a cél, hogy örökké éljünk. Az a cél, hogy alkossunk valamit, ami örökké él.
A tanulás segít. (…) Amikor tanulok, kis ideig valami olyasmire tudok figyelni, ami nem a fejemben zajlik.
Ami akaratunkon kívül történik, azt nem könyvelhetjük el személyes kudarcként vagy érdemként.
Hogyan kívánhatjuk, hogy másvalaki megőrizze azt a titkot, amit mi magunk sem tudtunk megőrizni?